Minden száj nyitva áll
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén
Aki él feláll
Hogy biztos-e amit lát
Jönnek ki a
Tengerbõl a bálnák
S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi
Amit gondoltok
A pillanat most
Mindenkit tetemre hív
Rakja föl mindenki a szárnyait
Nekem is van
A szekrényben egy kis fehér
Verdesek de testem
Már túl kövér
S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi
amit gondol - Tokkal vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál
Elõtt régen a Hamupipõke
De jönnek galambok
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?
Mennyi szép mozdulat
Halak üveg mögött
Nõk dugás közben
Autók a sztrádán
Virágok tavasszal
Ablakok õsszel
Didergõ királyok
Sok szép halálok
Besétál leteszi
A vizes kalapját
És azt mondja
- itt leszek ezentúl
Te meg almát eszel bicskával
Váratlanul jöttél
- mondod, falatot rágva
Miért pont most jönnek ki
A fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi amit
gondol-tokkal vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál
Elõtt régen a Hamupipõke
De jönnek a galambok
És segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron? |